Ez a kurva blog motor olyan szinten csóró, hogy netovább. Nekem ne mondja senki, hogy a vas, meg minden... Van nekem egy emberem, aki két laptoppal olyan terheléselosztott rendszert lapátolt össze, hogy nem lehetett hanyatt dönteni. Jóvanna, nem PHP-s volt a cucc, dehát ahhoz meg mindenki ért. Az Index is kereshetne már valakit, aki nem etetné meg őket évente valami netes nyúlással. XXI. század egyrészt, másrészt a magyar tud, csak hagyják. Na ennyit arról, ahol lakunk.

A behányásról a következő sztori jutott eszembe. Szilveszterre nyomultunk a végekre, Öcsi, Hárli, meg én. Ede bácsihoz már úgy érkeztünk meg, hogy a vonaton megszűnt a szomjúságunk, pedig kurva hosszú út volt, vagy 300 km. Ja, és Ede bácsiig még Tapsihoz is be kellett nézni, aki szintén a mi barátunk, és nem sóher.

Ede bácsi kerítésszaggatóját nehéz elfelejteni, ahogy az látszik is, hiszen 10 éves a sztori, vagy még több. Hárli is, én is benyeltük, de Öcsinek lelke van, és megosztja mindenkivel azt, ami neki jut. Szóval Öcsi a páleszt be, morfondír, majd csanda a karácsonyi kajás asztalra, és kicsit sem szégyenkezve jobbra el, merthogy az ember ne nézzen már ki akárhogy. Ede bácsi tündér, a legnagyobb nyugalommal és a legkisebb részvét jele nélkül szépen feltakarított, majd a maradék hősöknek töltött még egy-egy felest. Így kell ezt.