Kaptam ajándékba ágyas pálinkát. Hááát, úgy vagyok én ezzel, hogy ha látom az ágyat, akkor belefekszem. Vagy legalábbis belegondolok. Érted?! ;)

Szóval megkóstoltuk vagy hatan. Ebből két embernek eléggé bejött, mondjuk ők székelyek, és ha a traktorjukból kiment az üzemanyag, belelocsolnak 5 liter pálinkát oszt jól van, a kútig kibírja. Ergo adok a véleményükre, de ha döntésre kerül a sor, nem lehetnek utolsó szavazók.

Nem rossz az anyag, de tényleg. Csak az időzítéssel van baj, mert más forrásból is kaptam egy jó üveggel, szintén ágyast, ez utóbbi azonban kevésbé volt karcos. Erre meg is sértődne, ha bor volna, szóval az az igazság, hogy egyáltalán nem volt karcos. Ígyhát ezt ittuk meg, de kurva gyorsan, és már nem is volt kedvünk visszatérni az első verziós cucchoz.

A Karácsonyi mézes pálesz traumákat feloldandó úgy döntöttem, hogy én aztán üdítő kivétel leszek, és feljavítom ezt a maradék páleszt, de tényleg rendesen, módszeresen. Jó anyagból akarok csuda jó anyagot, nem pedig szarból várat. Beszorítottam hát egy literes pálinkás üvegbe egy jó marék aszalt sárgabarackot (hálistennek a pálinka is abból van) és ráöntöttem vagy 9 és 1/2 deci anyagot. Gondolhatod, akkora markom van, mint egy szívlapát. Hö. Öregem, ebből lehetne marha jó marketinges blablát nyomni. 9 és fél deci anyag egy marék másik anyagon. Vegyed, vigyed, igyad, vígadj! Ha lenyúlod az ötletemet, megtalállak!

Az üveget összefirkáltam alkoholos filccel (mi mással), miszerint ha valaki májusig hozzányúl, annak letöröm a kezét oszt a hátába állítom árbócrúdnak. Ha el nem felejtem, majd mondok róla valamit májusban. Azt még meg is kell élni, közben meg lesz húsvét is, meg még istentudja hány sörös összejövetel.

Te, én ennyi szart még életemben nem ittam, mint amit az elmúlt Karácsonykor akartak belém tukmálni. Mézes pálinka erdő volt minden háznál, mintha az lenne a Kisjézus alias neve és kötelezően jelen kellene lennie, merhogy Karácsony.

Az tűnik ma a derék gazdák általános eltévelyedésének lenni, hogyha gáz a pálinka, akkor töltsünk bele mézet, vagy fordítva, és akkor az mán jó. Hát közlöm, hogy egy frászt. Olyan szinten frászt, hogy Tapsinál kellett volna dícsérnem az ajándék pálinkáját, de nem tettem, pedig jó haver, oszt éppen ezért. Szóval ha én egyszer Jägermeister-t iszok, akkor ott már lehet valami, merthogy azt sem szeretem, Unicum rulez, de abból is még a régi recept szerinti. Ez van, öreg vagyok, és kövér.

Ezt meg csak azér', hogy az első 3 bejegyzésben ne legyen érdemi sörözés.

Ez a kurva blog motor olyan szinten csóró, hogy netovább. Nekem ne mondja senki, hogy a vas, meg minden... Van nekem egy emberem, aki két laptoppal olyan terheléselosztott rendszert lapátolt össze, hogy nem lehetett hanyatt dönteni. Jóvanna, nem PHP-s volt a cucc, dehát ahhoz meg mindenki ért. Az Index is kereshetne már valakit, aki nem etetné meg őket évente valami netes nyúlással. XXI. század egyrészt, másrészt a magyar tud, csak hagyják. Na ennyit arról, ahol lakunk.

A behányásról a következő sztori jutott eszembe. Szilveszterre nyomultunk a végekre, Öcsi, Hárli, meg én. Ede bácsihoz már úgy érkeztünk meg, hogy a vonaton megszűnt a szomjúságunk, pedig kurva hosszú út volt, vagy 300 km. Ja, és Ede bácsiig még Tapsihoz is be kellett nézni, aki szintén a mi barátunk, és nem sóher.

Ede bácsi kerítésszaggatóját nehéz elfelejteni, ahogy az látszik is, hiszen 10 éves a sztori, vagy még több. Hárli is, én is benyeltük, de Öcsinek lelke van, és megosztja mindenkivel azt, ami neki jut. Szóval Öcsi a páleszt be, morfondír, majd csanda a karácsonyi kajás asztalra, és kicsit sem szégyenkezve jobbra el, merthogy az ember ne nézzen már ki akárhogy. Ede bácsi tündér, a legnagyobb nyugalommal és a legkisebb részvét jele nélkül szépen feltakarított, majd a maradék hősöknek töltött még egy-egy felest. Így kell ezt.

Aszonták, legalább hallassuk a hangunkat, mer' néma gyereknek anyja se látja a fától az erdőt.