Kaptam ajándékba ágyas pálinkát. Hááát, úgy vagyok én ezzel, hogy ha látom az ágyat, akkor belefekszem. Vagy legalábbis belegondolok. Érted?! ;)

Szóval megkóstoltuk vagy hatan. Ebből két embernek eléggé bejött, mondjuk ők székelyek, és ha a traktorjukból kiment az üzemanyag, belelocsolnak 5 liter pálinkát oszt jól van, a kútig kibírja. Ergo adok a véleményükre, de ha döntésre kerül a sor, nem lehetnek utolsó szavazók.

Nem rossz az anyag, de tényleg. Csak az időzítéssel van baj, mert más forrásból is kaptam egy jó üveggel, szintén ágyast, ez utóbbi azonban kevésbé volt karcos. Erre meg is sértődne, ha bor volna, szóval az az igazság, hogy egyáltalán nem volt karcos. Ígyhát ezt ittuk meg, de kurva gyorsan, és már nem is volt kedvünk visszatérni az első verziós cucchoz.

A Karácsonyi mézes pálesz traumákat feloldandó úgy döntöttem, hogy én aztán üdítő kivétel leszek, és feljavítom ezt a maradék páleszt, de tényleg rendesen, módszeresen. Jó anyagból akarok csuda jó anyagot, nem pedig szarból várat. Beszorítottam hát egy literes pálinkás üvegbe egy jó marék aszalt sárgabarackot (hálistennek a pálinka is abból van) és ráöntöttem vagy 9 és 1/2 deci anyagot. Gondolhatod, akkora markom van, mint egy szívlapát. Hö. Öregem, ebből lehetne marha jó marketinges blablát nyomni. 9 és fél deci anyag egy marék másik anyagon. Vegyed, vigyed, igyad, vígadj! Ha lenyúlod az ötletemet, megtalállak!

Az üveget összefirkáltam alkoholos filccel (mi mással), miszerint ha valaki májusig hozzányúl, annak letöröm a kezét oszt a hátába állítom árbócrúdnak. Ha el nem felejtem, majd mondok róla valamit májusban. Azt még meg is kell élni, közben meg lesz húsvét is, meg még istentudja hány sörös összejövetel.