Azt mondja az én cimborám, ha ráérek, ugyan egyek már nála valamit, úgyis arra megyek hazafele, meg riszálom úgyis. Egyekutya.

Sütnék én neked valami könnyű kis pulykát, mit ennél hozzá tesókám köretnek? Hááát, pulyka? Akkor valami könnyűt. Mondjuk salátát? Persze, nem gond.

Megjövök fáradtan, meghalni szeretnék, sem scsí, sem tea nem vidít, mint máskor. (In memoriam Hofi Géza.) Kis pálinka, kis sör, kis sztorik, majd terítés és tálalás. Hát sütöttem neked egy kis pulykahusit, voalá.

Szép kis tepsiben ott a husi, volt vagy két kiló hármónkra, de körítve is volt ám rendesen. Kérdem, oké, de köretnek akkor mit is készítettél? Merthogy kérdezted, mit ennék. Hogyhogy mit? Hát sültkolbászt.

A legszebb dolog a barátság.