Bevonult a tesóm, meg le is szerelt. Ehhez két sztori csatlakozik.

Bevonuláskor mi nagyon sajnáltuk őt, és emiatt nagyon kedvetlenek voltunk, meg szomjasak. Vagy sok. Mittudomén. Elmentünk a nemes egyszerűséggel csak Viszki-bárnak keresztelt műintézménybe, és kértünk viszkit. Aztán - mivel megtetszett az íze - kikértük az egész üveggel, és megittuk azt is. Majd ittunk minden egyes viszkis koktélból egyet, levezetésképpen. Fizetéskor dukált, hogy dobhattunk 3 kockával, és ha kijön a 3x6, akkor nem kell fizetni. Sajnáltuk a pultos Gizit, mert a ceh veszett nagy volt, ígyhát lovag módjára távoztunk. Szerintem még 3 sima viszkit meg akartunk inni, de már nem volt, úgyhogy át kellett mennünk a csárdába, és ott vezettük le a nagy feszültséget. Ez az este nem nagyon van meg, lehet, hogy a sorrendeket felcserélem, de a lényeg valamilyen permutációja (pfff) benne van.

A csattanó a másik sztoriban van. Leszereléskor nem sajnáltuk a tesómat, de nagyon szomjasak voltunk akkor is. Vagy sok. Mittudomén. Elmentünk a nemes egyszerűséggel csak Viszki-bárnak keresztelt műintézménybe, és kértünk viszkit. Aztán - mivel megtetszett az íze - kikértük az egész üveggel, és megittuk azt is, de tovább nem akartunk belemerülni, mert aznapra apám jófajta gulyással kedveskedett, és hát neki is volt pálinkája, meg söre is elég. Hajjaj...

Naszóval, iszunk ott, csendes leszerelési elégedettségben, mikor is a szomszéd asztalnál egy kisebb társaság - nem nagyon hőbörgős - emelkedett hangulatban dicsőítette magát, miszerint megittak egy egész üveg viszkit, és ott is maradt a palack az asztalon. Ja, voltak rá hatan. :P Mi csendesen vagyunk mellettük, nem hiányzik se a balhé, se a morgás, csak fülelünk, mert jön a pultos Gizi a számlával. Kidobják a kockát, nem nyert, fizetnek. Közben a Gizi mondja, de majdnem szó szerint így.

Ez se semmi, de volt itt három tag a múltkor. Megitták az összes viszkis koktélt, meg még 3 duplát, ja nem, azt előtte, de utána még egy üveggel, majd a saját lábukon elmentek. És nem dobtak kockát. Azok tudtak igazán inni, nem ti, kiscsávók.

Mondom, ott ültünk. A Gizi egy év után kurvára nem ismert meg bennünket, honnan is, főleg a dumája után, mert az arcunk akkora lett, mint egy malomkő, főleg az Öcsié. A háj, ami meg az oldalunkat kenegette, csíkot húzott hazáig, mintha mind csigák lennénk és azon kúsznánk, és mondjuk négykézláb már nem is menne a dolog.

Hát ennyi. Azt hiszem, öregszem, túl sok itt a nosztalgia.