Ha tudni akarod az igazat, kurvára nem tudtam rántott sajtot sütni. Ráadásul a fejem lágya se igen gyorsan nőtt be, ezért időről-időre elfelejtettem, hogy nem tudok rántott sajtot sütni, és mindig újból megpróbáltam, ugyanazzal a sikertelenséggel.

Egyszer azonban eljött az idő, amikor rá kellett ébrednem, lejárt a polihisztorok kora, és a szakbarbároké a jövő. Meg a jelen. Vásárlásból jó vagyok, megvettem a sajt (automatikus tárgyeset), és nekikezdtem a sütésnek azzal, hogy felhívtam Rybek-et, vagy hogy is hívják azt a mindent és mindenkit lezúzó szakácsot, alias Öcsit.

Neked is a kurva anyád, köszöntött sok szeretettel az én barátom, mi a hányás van?! Mondom neki, mi van. Ezér híttál kisfaszom? Ezér. Na jó, akkor figyelj. És elkezdte mondani a nem túl bonyolult eljárást, de aztán észbekapott. Te zenész gyerek vagy bazmeg, neked hiába osztom itt az észt, 3 perc múlva csak improvizálni fogsz a hangokból, abból meg nem sül ki semmi jó. És itt véletlenül fején is találta a szöget. Lediktálni meg nem fogom, mi vagyok én bazmeg, író? Zenész vagy, szolmizálok, vágjad be a kottát. Li-To-Pré-To-Pré. Gyengébbek kedvéért, liszt, tojás, prézli. Na, azóta tudok rántott sajt sütni.

Ez egy hagyján. Az esetet megemlékezendő, ittunk valamit, amitől ismét kreatívak vagy vok lettünk. Mindegy, csak sütni lehessen bene. Akkor vok. Az ötlet a következő, de ha lenyúlod, megtalálunk Rybek-kel. Valami zúzós death-metal zene megy alapnak, felette meg receptek üvöltődnek rímekbe szedve. A rockercsávók úgyis jobban főznek, mint az ugrabugra csávók, szóval tuc-tuc célcsoport kilőve.

Elképzelem, ahogy Öcsi hörögve tolja a Litopré-t, mi meg ördögvillázunk Hárlival, Szegővel, Djimivel. Azért kell ilyen fajsúlyos közönség, mert ha az énekesünknek body surf-re volna kedve, ne temessen maga alá mindenkit.

Még dolgozunk az ötleten. Kicsit nehéz a kínai csirkére értelmes verzét kiagyalni, de az első sor már megvan, próbáltam a keleti hangulat is belevinni: kot kot vót, vok vok van.