Nagyon régről indítok. Még az átkosban valamikor vonattal jöttünk Budapestre. 4 órás volt az út, mert a Göcsej expressz gyorsan jött Zalaegerszegről, úgyhogy volt időnk beszélgetni. Egy magyar-töris sráccal cseréltünk eszmét a káromkodási formákról, összevetve azt más idegen nyelvekből így vagy úgy megismert fordulatokkal. Egészen megrészegedtünk a magyar nyelv változatosságától, és csak az tudta a kedvünket egy pillanatra lerohasztani, hogy leszálláskor egy vénasszony beszólt valahogy így:

Ne haragudjanak, de én még két ilyen mocskos szájú alakot nem láttam. Szégyelljék magukat!

Aha. Persze. Hogy miről beszéltünk, azt persze nem fülelte ki a vén sárkány, csak hogy nagy büdös lófaszok, meg zöldnadrágos bárcás kurva anyák szálltak fel a négyes ülésből.

A tárgyra térve tehát... Egy 1903-as levéltári iratot láttam jó két-három éve az egyik barátomnál. Épp el akartam tőle kunyerálni ezt a posztot illusztrálandó, de előtte kicsit szétnéztem a neten, hátha másnak is megvan. Nyerő tipp volt, ilyen ihletett pillanatokban kellene lottóznom.

Naszóval, a hivatali irat emígyen szól.

506/1903.
Tekintetes kultúrmérnöki hivatal
Pécsett.

Tegnapi postával érkezett 1090/1903 sz. hivatalos okiratukra, melyben azt kérdik, hogy a Nagy-Berki község határában lelt régi sarkantyúval mi történjék? hivatalos tisztelettel azt válaszolom, hogy basszák meg az urak a sarkanytyújukat, mert 35 Reaumur höségben ilyen szarságokkal nem foglalkozhatunk.

Budapest 1903 aug 18.

Teljes tisztelettel
lófasz a seggükbe
Dr. Réthy László

A dokumentumot megnézheted erre a linkre kattintva.

Hát erről vóna itt nagyba' szó. Nyelvében él a nemzet, meg még pár ilyen szarságot nyilván lehetne nyekegni, de most nem konktrétan a verbalitásra akartam gondolni, hanem arra, hogy a szar az tényleg szar, a tetű alak, az aztán tényleg tetű alak, a tolvaj az tolvaj, a cigány az cigány, és persze a zsidó is zsidó. Mindegy, hogy mi a szövegkörnyezet, legyen az rendőri jelentés, vagy rövidhír egy olimpiai aranyéremről boxolásban. Mert ma mellébeszélés meg mellénézés van, meg mögöttes értelem, meg finom célzás, meg burkolt rasszizmus, fasizmus, sovinizmus, faszomtudja, mi van még. Meg persze az üdvözítő ki nem mondás. Mert ha kimondod, akkor mindjárt rasszista vagy meg nyomdafestéket nem tűrő a stílusod, pedig de. Ezt a verset is nagyon eltűrte a nyomdafesték anno és most is.

Lővy Árpád: Toldi (részlet)

Ég a napmelegtől a kopár sík szarja,
Redves faszát Toldi biz' igen vakarja.
Mérges bögöly legyek csípik, ahol érik,
Rücskös segge partján vecsernyéznek délig.

Úgyhogy itt továbbra is bazmegek lesznek zével és egybeírva, ha a hangulat úgy hozza.